Zauditu etióp császárnő Születésnap, születési dátum

Zauditu (1876. április 29. – Addisz-Abeba, 1930. április 2.), amharául: ዘውዲቱ (Zawditu /Zewditu), egy amhara szó, jelentése: a korona, tévesen a Judit etióp megfelelőjének tartják. Születési neve: Aszkala Mariam, amharául: አስካለ ማርያም (Askala Maryam), Etiópia császárnője, teljes uralkodói címe: Isten választottja, Juda törzsének győzelmes oroszlánja, Etiópia királyainak királynője, valamint Tigré királynéja. A Salamon-dinasztia tagja.

II. Meneliknek, Etiópia császárának és Soa királyának Abecsu Bajan vollói úrnővel való házasságon kívüli kapcsolatából származó kisebbik lánya. Kis gyermek volt még, mikor az édesanyja meghalt, így Zauditu apja mellett, dajkák felügyelete alatt királyi pompában nevelkedett.

A keresztségben az Aszkala Mariam nevet kapta, amely egy virág neve, de a családban „Mamite” (Baba) becenéven szólították csak. Már hatévesen 1882. október 23-án férjhez adták az etióp trónörököshöz, Araja Szelassziéhoz, Tigré tartomány királyához, aki IV. Johannész (IV. János) etióp császár fia volt, így királyné lett belőle, és a leendő etióp császárnénak nevelték. A férj azonban hat év múlva, 1888. június 10-én, még apja életében meghalt. Zauditu ekkor is még csak 12 éves volt. A házasság éppen ezért gyermektelen maradt. IV. János császár ekkor visszaküldte apjához a megözvegyült menyét, de IV. Johannész császár a haláláig erős befolyással bírt Zauditura.

Menelik fellázadt IV. Johannész császár ellen, aki 1889. március 9-én halálosan megsebesült a mahdistákkal vívott csatában. A trónöröklésben való egyet nem értés Zauditu apjának kedvezett, így lett II. Menelik néven Etiópia császára. Zauditut ezután újra férjhez adták 1891. január 28-án Gvangulhoz, Vag urához (Vagsum), de még ugyanabban az évben el is váltak. A kérészéletű házasságból egy kislány, Gvangul N. született 1891. novemberében, akinek a keresztneve nem ismert, de Zauditu ekkor is még csak 15 éves volt.

Zauditu lánya háromévesen, 1895 januárjában halt meg. Harmadik férje, akihez még lánya életében (1894) ment feleségül, Vube Atnaf Szeged volt, de ez a boldogtalan nász 1900-ban szintén váláshoz vezetett. Ez a házasság gyermektelen maradt. Negyedszerre apja gyermektelen és nagy hatalmú harmadik feleségének, akivel Zauditu nagyon jó viszonyt ápolt, Taitu etióp császárnénak az unokaöccséhez, Rasz Gugszához, Begameder tartomány későbbi kormányzójához ment feleségül 1900 áprilisában. A házasság boldognak bizonyult, annak ellenére is, hogy az egyetlen gyermek, egy kislány, akinek a neve szintén nem ismert, Gugsza N., mely e kapcsolatból származott, a születése után rögtön meg is halt 1906. januárjában. Zauditut ezután már elkerülte a gyermekáldás, és nem adatott meg neki, hogy utódokat hagyjon hátra.

Nővére, Soa Reged azonban több életképes gyermeket is szült, de csak a második házasságából származó kisebbik fia, Lidzs Ijaszu élte túl a nagyapját, és örökölhette a császári trónt a nagyapja halála után. Zauditu a férjével unokaöccse uralkodása alatt vidéken volt házi őrizetben. Az antant ügynökei, közöttük Arábiai Lawrence készítették elő V. Ijaszu megbuktatását. Az Etióp Kopt egyház feje, az abun, Matteosz 1916. szeptember 27-én kiátkozta V. Ijaszut, majd nagynénjét, Aszkala Mariam egykori tigréi királynét I. Zauditu néven Etiópia első női uralkodójává kiáltotta ki az Ijaszuval elégedetlen ellenzék.

A puccsisták semmilyen politikai szerepet nem szántak Etiópia első női császárának, csak formális, reprezentatív feladatot látott el országa élén, férjét pedig ki is hagyták a hatalmi osztozkodásból. Rasz Gugsza a fővárosba sem tehette be a lábát, még felesége 1917. február 11-én az Addisz-Abeba-i Szent György Székesegyházban végbement koronázására sem engedték elmenni. Hivatalosan ugyan nem váltak el, de életük végéig külön éltek már egymástól.

Egy másik unokaöcs, de nem Menelik leszármazott, Rasz Tafari került a királycsináló pozícióba, és lett Etiópia erős embere. Kinevezték trónörökösnek és régensnek, bár Zauditu is teljesen el tudta látni az uralkodói feladatait, de ő csak szimbolikus államfő volt, a politikába nem szólhatott bele.

Zauditu negyvenéves volt, mikor trónra lépett, és két gyermekét eltemette. Bármilyen megszületett és életképes gyermek keresztülhúzta volna Rasz Tafari trónutódlását, ezért a férjétől való elkülönítés azt a célt is szolgálta, hogy semmi esetre se születhessenek törvényes utódai többé.

Zauditu, bár tudott olvasni, ez kizárólag vallásos műveket jelentett. Viktória brit királynő, India császárnője volt csodálata tárgya, és öltözködésében is őt utánozta. Zauditu „márkanév” volt csupán Etiópia trónján, apja, II. Menelik, az aduai győztes, Etiópia függetlenségének megőrzője neve fényesen csillogott még, és egy ilyen nagy uralkodó engedelmes lányával, aki csak bábként uralkodik, „jól el lehet adni az Etiópia nevű árut” mind a nép, mind pedig a külföld számára. Nyugaton Zauditu képével mint „Viktória-hasonmással” voltak tele a lapok. Zauditu kiérdemelte a tiszteletet alattvalói szemében a kedvességével és azzal, hogy hiányzott belőle az uralkodói gőg mostohaanyjával, Taitu császárnéval ellentétben. Mindenkivel barátságosan bánt, legyen az nemes vagy egyszerű szolga. Volt benne valami ártatlan naivitás. Két unokaöccse viszont nagyravágyó volt, a császári hatalom lebegett a szemük előtt: V. Ijaszut a restauráció éltette, Rasz Tafari pedig a császári koronát áhította. 1928-ban keresztülvitte a királlyá koronázását, melyet a császárnő mint hűbérúr hajtott végre saját kezűleg. 1930-ban a vidékre száműzött, és Begameder tartomány kormányzásával megbízott férje lázadt fel sorsa ellen, és Addisz Abeba elfoglalását tervezte. Rasz Tafari trónfosztását és az ő régenssé kinevezését szerette volna elérni, de 1930. március 31-én az Ankim melletti csatában életét vesztette. Zauditu két nappal később rejtélyes körülmények között halt meg.